Videósorozatunkban megkérdezzük a filmesektől, hogy mire figyelmeztetnék 16 éves önmagukat, ha csak harminc másodperc állna rendelkezésükre, meg egy különleges időtelefon.

A Poligamy rendezője kilencszer felvételizett sikertelenül a színművészetire, valószínűleg erre utal, amikor azt mondja tinédzserkori önmagának, hogy nem kell belehalni a buktákba. "Az vagy, aminek gondolod magad" - szól a megnyugtató, végső jótanács, amit akár pólóra is lehetne nyomni.

Korábbi videók:

Videósorozatunkban megkérdezzük a filmesektől, hogy mire figyelmeztetnék 16 éves önmagukat, ha csak harminc másodperc állna rendelkezésükre, meg egy különleges időtelefon.

Sárosdi Lillával a Kolorádó Kid vetítése előtt futottunk össze, amelyben élete első filmfőszerepét alakítja. Lilla pár hónapja azt mondta nekünk, hogy a magyar színészek közül ő tud a legjobban bőgve röhögni, és ezt be is bizonyítja ebben a videóban.

Korábbi videók:

Videósorozatunkban azt kérdezzük meg a filmesektől, hogy mire figyelmeztetnék 16 éves önmagukat, ha csak harminc másodperc állna rendelkezésükre, meg egy különleges időtelefon.

Csányi Sándor éppen egy bajor étteremben fogyasztotta vacsoráját, amikor ráakadtunk. A Csak szex és más semmi és a Poligamy sztárja kitartóbb csajozásra szólítja fel tinédzserkori önmagát, de amúgy semmit nem változtatna az életén. (Elnézést a gyatra hangminőségért, de sajnos pont akkor ment tönkre a mikrofonunk.)

Korábbi videók:

Kis technikai szünet után folytatódik népszerű videósorozatunk, amelyben azt kérdezzük meg a filmesektől, hogy mire figyelmeztetnék 16 éves önmagukat, ha csak harminc másodperc állna rendelkezésükre, meg egy különleges időtelefon.

Kulka Jánost a Kolorádó Kid egyik vetítése után csíptük el. A Szomszédok Mágenheim dokijaként elhíresült színész elmeséli tinédzserkori önmagának, hogy a rendező Vágvölgyi B. András iskolástársa volt Szegeden, és annak idején nem szimpatizált vele különösebben, viszont most egy nagyon szép fimet csinált. Csak mindezt jóval plasztikusabban fogalmazza meg.

Korábbi videók:

Már a premier előtt a sajtóvetítésen meglehetős ellenérzésekre talált Oskar Roehler német rendező (Elemi részecskék, Ágnes öcsénk) filmje. A Jud Süss - Film ohne Gewissen (A zsidó Süss - Egy lelkiismeret nélküli film) című játékfilm világpremierje csütörtökön volt a Berlinalén. Az újságírók a tíznapos fesztiválon elsőként reagáltak egy versenyfilmre heves búúúúú kiáltásokkal. Pedig a német színészek krémje, mint Moritz Bleibtreu, Martina Gedeck, Justus von Dohnányi - és mellettük a mi Marozsán Erikánk is - játszik a filmben.

Jud Süss - Film ohne Gewissen | Tobias Moretti és Moritz Bleibtreu

Roehler filmje Veit Harlan német rendező Jud Süss című 1940-es náci propagandafilmjének keletkezését járja körül, különös tekintettel a főhőst alakító Ferdinand Marian (Tobias Moretti osztrák színész) emelkedésére és bukására. Mint az köztudott, a hírhedt antiszemita film Goebbels megbízásából készült és a mai napig tilos nyilvánosan bemutatni.

A Berlinale-palota műértő közönsége nem csak a film végén búúúúúzott kórusban, többek már azon a hisztérikus jelenetén megrökönyödtek, amelyben a főhős egy vezető náci tiszt feleségével kénytelen szexuális kapcsolatot létesíteni. Egy hotel ablakában zajlik az aktus, odakint éppen bombák borítják lángba Berlint, a nő (Gudrun Landgrebe) meg közben azt ordítja "Dugjál, zsidó!". Búúúúú.

Jud Süss - Film ohne Gewissen | Tobias Moretti és Martina Gedeck

A film már a csütörtöki világpremier előtt vihart kavart: bírálói szerint ugyanis fittyet hány a történelmi hitelességre. Friedrich Knilli médiatudós - akinek Ferdinand Marianról szóló életrajzi könyve 2000-ben jelent meg - a rendezőt a történelemhamisítás vádjával illette; különösen kifogásolta, hogy Marian feleségét zsidó származásúnak állította be. Roehler a feszült hangulatú sajtótájékoztatón így magyarázta döntését: "Nem dokumentumfilmet, hanem játékfilmet akartam csinálni." Moritz Bleibtreu hozzátette, hogy "egy filmben akár a teljes náci vezetőség bennéghet egy moziban" - utalva arra, hogy néhány hónappal ezelőtt a Becstelen brigantyk-ban is előfordultak hasonló történelmi hiteltelenségek. A rendező ugyanakkor sietve hozzátette, hogy "a filmjüknek semmi köze Tarantinóhoz".

Moritz Bleibtreu és Oskar Roehler a film berlini sajtótájékoztatóján

Pénteken aztán kórusban búúúúúzott a német sajtó. A Süddeutsche Zeitung szerint Roehler valami maszlagot ad elő két órában: "Német történelem, mint babaszínház, kihalványított színekkel, és elsőosztályú német színészekkel" - írja.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója szerint a Joseph Goebbels-t alakító Moritz Bleibtreu nem más, mint egy karikatúra. A Süddeutsche Zeitung szerint Bleibtreu úgy hadonászik a karjaival, mint egy Duracell-nyuszi. "Ez a Goebbels egy bohóc" - írja a lap. A Welt kritikusa már a cikk címében egyértelművé teszi, mit gondol a filmről: "A Jud Süss még botrányként is megbukott". A későbbiekben pedig azt fejtegeti, hogy ez lehetett volna az idei Berlinale botrányfilmje, de még annak is kevés.

Jud Süss - Film ohne Gewissen | Moritz Bleibtreu

Na, de minden rosszban van valami jó: a rengeteg negatív kritika ellenére (vagy amiatt) biztosan sokan megnézik majd a filmet, amelyben néhány percnyi magyar akcentus is hallható: Marozsán Erika játssza ugyanis Marian szeretőjét, a cseh zsidó Vlastát. Első mondata az, hogy "mindig nagy álmom volt, hogy színésznő legyek", néhány mondattal később pedig már ott is ül Marian ölében. A tűzről pattant fiatal nő nem éppen pozitív karakter, meglehetősen kikapós, még Marian összeomlásának perceiben is képes hetyegni egyet egy koncentrációs tábort felszabadító jenkivel. Búúúú.

A berlini filmfesztivál Panorama szekciójában vetített Welcome to the Rileys című filmet Ridley Scott fia, Jake rendezte, a producerek között ott van az apuka és annak öccse (Tony Scott), valamint Steve Zaillian, aki többek között a Schindler listája forgatókönyvét jegyzi. A főszerepeket James Gandolfini, Kristen Stewart és Melissa Leo játssza. Azért soroltam fel ezt a sok nevet, mert hangsúlyozni szeretném, hogy egy csomó olyan ember dolgozott ezen a filmen, akik láttak, írtak, rendeztek már számos jó filmet vagy legalább játszottak már jó filmben, és csodálkozom, hogy egyiküknek sem jutott eszébe felkiáltani, hogy gyerekek, ebben a forgatókönyvben minden figura csak és kizárólag olyan dolgot mond és csinál, amit élő ember soha nem mondana/csinálna.

Welcome to the Rileys | Kristen Stewart

Elmesélem a sztorit. Van egy középkorú házaspár (James Gandolfini és Melissa Leo), akik elhidegülten élnek egymás mellett, a fickó kártyázni jár és kefélget egy pincérnőt, az asszony hónapok óta nem hagyta el a családi házat és gyógyszereket szed a depressziójára. Boldogtalanságuk fő oka, hogy néhány évvel ezelőtt autóbalesetben meghalt a 15 éves lányuk. A fickó elmegy valami konferenciára New Orleansba, ahol megismerkedik egy kábé 16 éves sztriptíztáncosnő/kurvával (Kristen Stewart), akivel nem fekszik le, hanem beköltözik hozzá és elkezd gondoskodni róla. Később a felesége legyőzve agorafóbiáját utána megy New Orleansba és akkor már mindketten a kurvánál laknak, és úgy viselkednek a lánnyal, mintha a szülei lennének.

Welcome to the Rileys | Melissa Leo és James Gandolfini

Lehet, hogy például a Coen testvérek remek kis abszurd komédiát tudnának csinálni ebből a történetből, de Scotték mindezt véresen komolyan kezelik, szegény színészek meg próbálják tenni a dolgukat, de ennyire valószínűtlen karaktereket képtelenség eljátszani.

A berlini filmfesztivál Panorama szekciójában vetítették az Ian Dury brit rocksztár életéről szóló Sex & Drugs & Rock and Roll-t. A rendező Mat Whitecross korábban Michael Winterbottom mellett dolgozott (Guantanamo, The Shock Doctrine), tehát mondhatjuk, hogy jó viszonyt ápol azzal az emberrel, aki minden idők legjobb zenei témájú életrajzi filmjét csinálta. Ezt jó előjelnek tekintettem, de tíz perc után egyértelműen látszott, hogy a Sex & Drugs & Rock and Roll messze nem abban a ligában játszik, mint a Nonstop partiarcok. Nagy kár, mert Andy Serkis pontosan olyan tökéletesen játssza el Dury-t, amennyire csak lehet, a korrajz is hiteles, de az egész elcsúszik a béna forgatókönyvön (amit ráadásul egy magyar ember írt).

Sex & Drugs & Rock and Roll | Andy Serkis

Gyors vágások, animációs betétek, szöveginzertek, üvöltő zene - energikusan indul a film, de a virtuozitás hamar alábbhagy és egy nagyon is konvencionális, elnagyolt, csapongó, túlpszichologizált drámát kapunk egy önző emberről, aki fizikai hendikepje ellenére (gyermekbénulás következtében elsorvadt a bal lába) sikeres művész lesz. Elöljáróban alig tudtam valamit Ian Dury zenei munkásságáról, de a film megtekintésével sem lettem okosabb, mert szinte a teljes játékidő alatt a főhős magánélete van a fókuszban. Volt pár koncertrészlet és próbatermes jelenet ugyan, de semmiféle kép nem állt össze bennem Dury zenetörténeti jelentőségéről, meg arról, hogy mitől volt ő olyan nagy király (mellékesen jegyzem meg, hogy minden elhangzó szám olyan volt, mint amikor egy részeg ember ordibál valami tingli-tangli liftzenére).

Sex & Drugs & Rock and Roll | Andy Serkis

Azért volt jó életrajzi film A nyughatatlan, mert ott a központi szerelmi dráma már önmagában is lebilincselő. A Sex & Drugs & Rock and Roll alkotói azt várják el a nézőktől, hogy csak azért törődjenek olyan közhelyes epizódokkal mint például, hogy a főhős egyszer bekakilt gyerekkorában, hogy szívtelen ember volt az apja, vagy hogy bántják a fiát a suliban, mert egy híres emberről van szó.

A 60. berlini filmfesztiválon elsőként Martin Scorsese Viharsziget (Shutter Island) című új alkotását láttam, amelyet versenyen kívül vetítettek le szombat délben. Scorsese majd' ötvenéves filmrendezői karrierje alatt olyan elképesztő mennyiségű mesterségbeli tudást halmozott fel, hogy talán nem is lett volna fair, ha benevezi a filmjét versenyprogramba. Lehet, hogy nem fogják majd a nagy Scorsese-filmek között emlegetni ezt a bestseller-regény alapján készült csavaros thrillert, de olyan zavarba ejtő profizmussal van összerakva, hogy igazságtalanság lenne ujjgyakorlatnak nevezni.

Viharsziget | Mark Ruffalo és Leonardo DiCaprio

A film története 1954-ben játszódik egy bűnözők számára fenntartott elmegyógyintézetben. Ide érkezik Teddy Daniels rendőrbíró (Leonardo DiCaprio - ez a negyedik közös filmje Scorsese-vel), akit azzal bíztak meg, hogy egy gyanús körülmények között eltűnt rab után nyomozzon. Teddy-ről megtudjuk, hogy a közelmúltban egy egész sor trauma érte: például tűzvészben meghalt a felesége, a második világháborúban pedig részt vett a dachaui koncentrációs tábor felszabadításában, ahol társaival egy egész szakasz német katonát mészároltak le, miután azok már megadták magukat. Ezt az utóbbi megrázó incidenst Scorsese több flashbackben adagolja, magát a vérontást egyetlen, félelmetesen hatásos vágás nélküli snittben mutatja meg, amit kifejezetten bizarr élmény volt német közönséggel együtt nézni.

Teddy a poklok poklát járja meg a filmben, és DiCaprio figurája áll minden egyes jelenet fókuszában. DiCapriónak megvan az a képessége, hogy három perc alatt elnyeri a néző szimpátiáját, nagyon könnyű vele együtt érezni, belebújni a bőrébe. Legalábbis akkor, amikor jó, és a Viharsziget-ben nagyon jó. Az egyetlen zavaró tényező, hogy 35 évesen is annyira kölyökképű, hogy még mindig nehéz őt felnőtt szerepben elfogadni: néha itt is úgy fest, mint egy srác, aki elcsórta az apja kalapját és rajzolt egy bajszot a szája fölé. Jópár színészt érdemes még kiemelni a filmből: Mark Ruffalo régen nem volt már ennyire összeszedett, élvezetes alakítást nyújt Ben Kingsley és Max von Sydow, egy-egy jelenetnyi villanás jut Jackie Earle Haley-nek, Elias Koteasnak és Ted Levine-nek - mindhárman nagyon pontosan teszik oda magukat. A nők sajnos nem kaptak összetett szerepeket, így Michelle Williams, Emily Mortimer és Patricia Clarkson játéka nem annyira kiemelkedő, mint inkább funkcionális.

Viharsziget | Max von Sydow, Ben Kingsley és Ted Levine

Robert Richardson operatőr egy hangsúlyosan művi világot teremt meg. A kompon játszódó első jelenetben olyan valószínűtlenül baljós színű az ég, hogy biztos utólag rakták be számítógéppel, de igazán az álomjelenetek és a koncentrációs táborban játszódó rész biztosít lehetőséget a barokkos vizuális tobzódásra. Egy Mahler-tétel dramaturgiailag is fontos szerepet kap, de Ligeti György és John Cage zenéi is fokozzák egy-egy jelenet hatását, és ha jól emlékszem Arvo Part-tól is hallottunk valamit.

- - -

A Viharsziget zárójelenete alatt kijöttem a vetítésről (pedig állítólag az utolsó három mondat miatt csinálta meg Scorsese a filmet), mert nem sokkal utána kezdődött a sajtótájékoztató, és ha az ember a többi kollégával együtt araszol le a fesztiválpalota lépcsőjén, akkor kicsi az esély, hogy testközelből láthatja majd a sztárokat. Szerencsére bejutottam, de már majdnem tele volt a terem újságírókkal, fotósokkal és tévéstábokkal. Később DiCaprio meg is jegyezte, hogy soha életében nem látott még egy helységben ennyi fényképezőgépet.

Mark Ruffalo, Ben Kingsley, Michelle Williams, Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio a berlini sajtótájékoztató előtt

Az alkotók közül megjelent Scorsese, DiCaprio, Kingsley, Ruffalo, Michelle Williams és három producer, akik közül az egyik pont olyan tenyérbemászó nyikhaj volt, ahogy a Törtetők című tévésorozatban szokták ábrázolni a fiatal producereket. Leo arca szépen le volt barnulva, gondosan hátrazselézett haja egész idő alatt megőrizte formáját.

Tapasztalataim szerint egy filmfesztiválon a sajtótájékoztatók általában három irányba mehetnek: 1, unalmas kérdésekre semmitmondó válaszok 2, hülye kérdésekre vicces válaszok 3, tartalmas kérdésekre érdekes válaszok. A Viharsziget-sajttájt javarészt az utóbbi kategóriába sorolnám, elhangzott ugyan néhány idióta kérdés, de a válaszok többnyire érdekesek voltak.

Megtudtuk, hogy DiCaprio 15 éves korában nézte meg Scorsese összes filmjét, amikor Robert De Niróval készült közös munkára az Ez a fiúk sorsá-ban. A legnagyobb hatással a Taxisöfőr volt rá, amivel kapcsolatban elmondta, hogy még soha nem csapta be úgy főhős, mint Travis Bickle. "Vele együtt akartam eltakarítani a mocskot az utcákról, erre fogja magát, leborotválja a fejét és elindul lelőni azt a politikust".

Martin Scorsese, Leonardo DiCaprio és Michelle Williams a berlini sajtótájékoztatón

Scorsese megnevezte azokat a negyvenes-ötvenes évekbeli filmeket, amik előképként szolgáltak a Viharsziget-hez. Ilyen volt a Laura, az Out of the Past, a Testrablók inváziója, a Crossfire és Szédülés Hitchcocktól. Ezeket a forgatás előtt megnézette a színészekkel is.

DiCapriónak van három német mondata a filmben, és egy helyi újságíró megdicsérte a kiejtését, valamint érdeklődött, hogy büszke volt-e rá az anyukája (DiCaprio anyja német származású). "Erről anyámat kellene megkérdezni, azt mindenesetre megjegyezte, hogy érthetően ejtettem ki a szavakat".

Scorsese zsenialitásáról ódákat zengtek a színészek. Ben Kingsley: "Ő legintelligensebb ember a szobában, de mégis mindenkivel úgy beszél, mintha olyan intelligensek lennének, mint ő". Mark Ruffalo: "Marty egy igazi májtsztró, minden nap azon ámultunk Leóval, hogy micsoda megtiszteltetés, hogy nézhetjük, ahogy dolgozik".

Leonardo DiCaprio a berlini sajtótájékoztatón

A végig visszafogottan viselkedő, szinte csak kétszavas válaszokat adó Michelle Williamsnek egyszer eredt csak meg a nyelve, amikor szóba hozta, hogy ő már egyszer dolgozott együtt Ben Kingsley-vel, mégpedig A lény című filmben, amelyben az akkor 14 éves Williams a földönkívüli/ember hibrid főhősnő gyermekkori kiadását játszotta. Az első forgatási napon nagyon izgult, Kingsley odament hozzá és a fülébe súgott egy jótanácsot, amit Michelle anyukája fel is írt egy cetlire, amit az óta is őriz. Sajnos nem árulta el a sajtó képviselőinek, hogy mi volt ez a jótanács).

Egy török újságíró elmesélte, hogy az ő hazájában nagyon szeretik Scorsese gengszterfilmjeit, és érdeklődött, hogy tervez-e még gengszterfilmet rendezni. "A Nagymenők és Casino után már nincs nagyon hova menni abban a műfajban, de mostanában beszélgetünk De Niróval, hogy kéne csinálni egy olyat, amiben idős emberek tekintenek vissza a legszebb éveikre".

Egy mikrofonhoz jutó fiatalember "feltörekvő spanyol horrorfilmesként" azonosította be önmagát, és érdeklődött DiCapriónál, hogy nem lenne-e kedve producerként közreműködni egy spanyol horrorfilmben. "Cseréljünk névjegykártyát, aztán beszéljünk" - hangzott az elegáns leszerelő válasz.